" ...és oda ment, ahová én mentem."

Júliai-Alpok

2003. május 22-24.

Lud barátom képei itt tekinthetők meg:

    A Júliai-Alpokról Karl Lukan híres Hegyek csavargóiban olvashatunk gyönyörű leírásokat és érdekes történeteket, amikor is a három gráciával túrázott itt. Az Alpoknak e kicsi, ám annál szebb szegletét dr. Julius Kugy fedezte fel és járta be. Ennek megfelelően mi is Kugy Bácsi bűvöletében jöttünk ide.
    Még sosem jártam itt, mindig csak elhaladtunk mellette Tarvisiónál a sztrádán, és az az igazság, hogy gyönyörűségével minden várakozásomat felülmúlta. Szerelem lett belőle az első pillantásra, csak kár, hogy messze van a hétvégi kiruccanásokhoz. Két csapattal mentünk, akik közül én csak Ludot ismertem. A többiekkel összeismerkedve hamar rájöttem, hogy vidám társasággal hozott össze a sors, ami persze nem csak Kugy Bácsi varázslatos kertjének a hatása.
    Az első napra kiszemelt hegyünket is egy mára már klasszikussá vált úton szerettük volna megmászni, s mondanom sem kell, hogy Kugy mászta először. A hármas nehézségű, viszont rendkívül kitett út pompás mászást ígért másnapra. Sajnos a hóviszonyok meghiúsították a tervünket, ezért a többiek aznapi túráját teljesítettük mi is, csak szemből. Ez pedig a Sentinero del Centenario ferrata volt. Egy könnyű sétaösvény inkább, mint klettersteig, viszont annál szebb kilátással. Másnapra a Wischberget (Jôf Fuart 2666m) néztük ki, de sajnos el kellett halasztatnunk azt a napot, amikor erről a csúcsról tekinthetünk körbe, nemsokkal a csúcs alatt fordultunk vissza. Összességében számomra egy értékes felderítő túra volt ez a mostani. Megláttam a Júliai-Alpok szépségét, a Corsi-házban kedves és vendégszerető emberek fogadtak minket és a környék csodálatosan gazdag faunája is elképesztő. Remélem minél hamarabb visszatérhetek ebbe a "varázskert"-be.